Bura Henriett: A minden
Vékony vonalak, fakó színek,
Lassan figyelem, ahogy a vásznon életre kelnek.
Mert ez maradt nekem, a papír az ecset,
Csak a képed maradt, ahogy elrohant felettem az élet.
Te voltál az erős,
Erre rájöttem, pedig alig voltam pár esztendős.
Te voltál a szeretet,
A hang, ami minden szobát életre keltett.
Mint egy angyal vigyáztál rám,
Még akkor is amikor szitok hagyta el a szám.
Vártam a napot, hogy én óvjalak téged,
Küzdöttem, hogy büszkeség töltse meg a lelked.
Akartam, hogy tudd, jó embert neveltél,
Mindent a lehető legjobban tettél.
Szerettél, ha örültem, ha fájt,
Barna szemeid csillogtak reám, meg akkor is amikor az idő lejárt.
Vékony vonalak, fakó színek,
A legszebb csillaga minden égnek.
Ágyam felett szép keretben pihen,
Az anyám, az angyal, a minden.