Bura Henriett: A minden

Vékony vonalak, fakó színek,

Lassan figyelem, ahogy a vásznon életre kelnek. 

Mert ez maradt nekem, a papír az ecset,

Csak a képed maradt, ahogy elrohant felettem az élet.

Te voltál az erős,

Erre rájöttem, pedig alig voltam pár esztendős.

Te voltál a szeretet,

A hang, ami minden szobát életre keltett.

Mint egy angyal vigyáztál rám,

Még akkor is amikor szitok hagyta el a szám.

Vártam a napot, hogy én óvjalak téged,

Küzdöttem, hogy büszkeség töltse meg a lelked.

Akartam, hogy tudd, jó embert neveltél,

Mindent a lehető legjobban tettél.

Szerettél, ha örültem, ha fájt,

Barna szemeid csillogtak reám, meg akkor is amikor az idő lejárt.

Vékony vonalak, fakó színek, 

A legszebb csillaga minden égnek.

Ágyam felett szép keretben pihen,

Az anyám, az angyal, a minden.