Bura Henriett: Apa
Nem emlékszem, mikor mondtam utoljára?
Idegen a szó, nem jön már a számra.
Nem emlékszem, milyen a hangzása?
Nem tudom már milyen, ha az én hangommal szól a harsonája.
Arra a napra emlékszem, tisztán és élénken,
Amikor eldöntöttem, nem hívlak így többé, inkább más néven.
Hiszen hiába üvöltöttem, hívtalak zokogva, keresztül az éjen,
Ott hagytál, nem hallottál, hiába kértelek szépen.
Bárki a neveden hívott, rohantál.
Azt hittem kipróbálom én is, hátha nekem ott volnál.
Azóta hívlak, naivan elhiszem, hogy válaszolnál,
De az ordító csend is szebb, annál az éjszakánál.