Hangya Lajosné: Ha csak…….

Szaladnak a felhők az égen

Előbb fehéren, majd sötéten

Szaladnak az emberek a földön

Pedig nem élünk örökkön!

Titok az élet, meg kéne fejteni

S nem hagyni magunkat rabul ejteni

Csillogó, felesleges áruk tömegével

Olcsó örömök, vágyak özönével

Dicsérd a napot, és éld a mát

De ne hidd, hogy szétszakad a gát

Mindig legyen benned cseppnyi emberség

Ne legyen rajtad úr az irigység!

Minden élőnek jut fénysugár a napból

S neked is kapnod kell abból,

Addig, míg élsz. – Aztán ellobbansz hirtelen

És az enyészet örök és fénytelen

Földi lény ezt fölfogni képtelen

Ha csak... „meg nem nő benne az értelem.”