Hangya Lajosné: Ha csak…….
Szaladnak a felhők az égen
Előbb fehéren, majd sötéten
Szaladnak az emberek a földön
Pedig nem élünk örökkön!
Titok az élet, meg kéne fejteni
S nem hagyni magunkat rabul ejteni
Csillogó, felesleges áruk tömegével
Olcsó örömök, vágyak özönével
Dicsérd a napot, és éld a mát
De ne hidd, hogy szétszakad a gát
Mindig legyen benned cseppnyi emberség
Ne legyen rajtad úr az irigység!
Minden élőnek jut fénysugár a napból
S neked is kapnod kell abból,
Addig, míg élsz. – Aztán ellobbansz hirtelen
És az enyészet örök és fénytelen
Földi lény ezt fölfogni képtelen
Ha csak... „meg nem nő benne az értelem.”