Ronyecz Nikolett
(f)elszabaduló
vaskos falakat
áttörő
gyengéd hurrikánként
végigsöprő
egész világot
felfedező
gondolatokat
szabaddá eresztő
nemcsak vidámat
játszó
derűsnek is
látszó
boldogságban táncra
kelő
a mindenséget
átölelő
nyári záporban
táncoló
arcokra mosolyt
varázsoló
egyre feljebb
szökkenő
felhők magasságába
röppenő
elszabadult képzettel
csatangoló
önfeledt pillangókkal
szárnyaló
Úgy kiszínezném az esőcseppeket
Úgy kiszínezném az esőcseppeket…
Fognék egy ceruzát vagy ecsetet,
és kifesteném vele az összeset.
Színpompás lenne az egész utca,
más ruhát öltene magára a katica-
ezernyi szivárványos, színes paca.
Én pedig, mint egy önfeledt kisgyerek
élvezném, hogy a cseppek befestenek,
és a színkavalkád részese lehetek.
S míg én táncot járnék féktelen,
emberek szidnának eszeveszetten,
amiért szürke világuk összekentem.
Makacs kis köszöntő
Ha a szavaknak akarata volna,
akkor lenne igazán nehéz dolga
a költőknek, hisz a legtöbb esetben,
nem ők vannak kiszolgáltatott helyzetben.
Hanem úgy rángatják őket szabadon,
mint a marionettbábukat madzagon.
Ám egy szép napon fellázadtak,
és hosszú unszolás árán, de
szabad kezet kaptak.
Annyi lett volna mindössze a küldetés,
hogy egy kedves születésnapi köszöntés
legyen a vers, semmi ördöngösség.
Legyen benne jókívánság, szerencse,
pénz meg mindenféle bőség.
Amint a költő nyugtázta: elmehetek-
a szavak egyből egymásnak estek.
BOLDOG és SZÜLÉSNAPOT például összevesztek:
Ők bizony egymás mellett biztos nem lesznek.
RÓZSA és VIOLA azt mondta: „aljasság!”
hogy őket egész egyszerűen diszkriminálták.
SZERENCSE megmondta, hogy nem kell metafora,
és egyébként meg nem tetszik a modora.
Ezért megkérte, hogy ha lehet, vegyen vissza,
természetesen csak ha ez nem nagy probléma.
Utána kompromisszumnak azt ajánlotta
– Szedjétek szét betűiteket-javasolta
és alkossatok velük a vershez méltó szavakat,
és dolgozzatok össze végre mint egy csapat.
Egyre nagyobb és nagyobb lett a hangzavar,
mert minden szó és betű mást és mást akart.
Többek között ÉS kerek perec kijelentette,
hogy ő É nélkül sokkal költőibb lehetne.
De az É-nek nem tetszett, és vadul érvelt ellene,
hogy ő S nélkül bizony senkinek sem kellene.
Valaki kitalálta, hogy inkább BORZASZTÓAN JÓ SZÜLINAPOT
kívánjanak BOLDOG helyett és SZUPER EGÉSZSÉGET,
de BOLDOG felháborodottan sztornózta az egészet,
mondván, hogy ne rontsák már oximoronnal a képet.
Persze csak magát védte, és JÓ ezt tudta,
meg is mondta neki hogy ne legyen egoista.
Persze BOLDOG egyből visszaoltotta,
hogy a JÓból is megárt a sok-sikkantotta,
majd elképesztő poénján jót derülve,
elfolyt a papíron szétterülve.
Mikor a költő visszaért,
szegény hitéből majd kitért.
Nem is hitte el, amit látott,
ugyanis a papíron ez állott:
Borzasztóan jó szuper é
egészség szülinap
boldog szerencse s jó
Gondolkodott, hogy tegye helyre,
Rajzolt, firkált és radírozott egyre.
Ezen dolgozott szegény órákig,
Végül feladta és csak hip-hip hurrázik,
Hogy: Isten éltessen sokáig!
várni
várni valamire mi elmúlt
és valamire ami eljön
soha-gyöngyre mely elgurult
hogy valamikor előkerüljön
fakó képzeleten időzve
időt vesztegetni a semmire
a józan eszet is mellőzve
mindig csak várni
várni valamire