Ronyecz Nikolett

 

 

(f)elszabaduló

 

vaskos falakat 
áttörő 
gyengéd hurrikánként 
végigsöprő 
egész világot 
felfedező 
gondolatokat 
szabaddá eresztő 
nemcsak vidámat 
játszó 
derűsnek is 
látszó 
boldogságban táncra 
kelő 
a mindenséget 
átölelő 
nyári záporban 
táncoló 
arcokra mosolyt 
varázsoló 
egyre feljebb 
szökkenő 
felhők magasságába 
röppenő 
elszabadult képzettel 
csatangoló 
önfeledt pillangókkal 
szárnyaló

 

Úgy kiszínezném az esőcseppeket

Úgy kiszínezném az esőcseppeket… 
Fognék egy ceruzát vagy ecsetet, 
és kifesteném vele az összeset.

Színpompás lenne az egész utca, 
más ruhát öltene magára a katica- 
ezernyi szivárványos, színes paca.

Én pedig, mint egy önfeledt kisgyerek 
élvezném, hogy a cseppek befestenek, 
és a színkavalkád részese lehetek.

S míg én táncot járnék féktelen, 
emberek szidnának eszeveszetten, 
amiért szürke világuk összekentem.

 

Makacs kis köszöntő

Ha a szavaknak akarata volna, 
akkor lenne igazán nehéz dolga 
a költőknek, hisz a legtöbb esetben, 
nem ők vannak kiszolgáltatott helyzetben. 
Hanem úgy rángatják őket szabadon, 
mint a marionettbábukat madzagon. 
Ám egy szép napon fellázadtak, 
és hosszú unszolás árán, de 
szabad kezet kaptak. 
Annyi lett volna mindössze a küldetés, 
hogy egy kedves születésnapi köszöntés 
legyen a vers, semmi ördöngösség. 
Legyen benne jókívánság, szerencse, 
pénz meg mindenféle bőség. 
Amint a költő nyugtázta: elmehetek- 
a szavak egyből egymásnak estek. 
BOLDOG és SZÜLÉSNAPOT például összevesztek: 
Ők bizony egymás mellett biztos nem lesznek. 
RÓZSA és VIOLA azt mondta: „aljasság!” 
hogy őket egész egyszerűen diszkriminálták. 
SZERENCSE megmondta, hogy nem kell metafora, 
és egyébként meg nem tetszik a modora.
Ezért megkérte, hogy ha lehet, vegyen vissza, 
természetesen csak ha ez nem nagy probléma. 
Utána kompromisszumnak azt ajánlotta 
– Szedjétek szét betűiteket-javasolta 
és alkossatok velük a vershez méltó szavakat, 
és dolgozzatok össze végre mint egy csapat. 
Egyre nagyobb és nagyobb lett a hangzavar, 
mert minden szó és betű mást és mást akart. 
Többek között ÉS kerek perec kijelentette, 
hogy ő É nélkül sokkal költőibb lehetne. 
De az É-nek nem tetszett, és vadul érvelt ellene, 
hogy ő S nélkül bizony senkinek sem kellene. 
Valaki kitalálta, hogy inkább BORZASZTÓAN JÓ SZÜLINAPOT 
kívánjanak BOLDOG helyett és SZUPER EGÉSZSÉGET, 
de BOLDOG felháborodottan sztornózta az egészet, 
mondván, hogy ne rontsák már oximoronnal a képet. 
Persze csak magát védte, és JÓ ezt tudta,
meg is mondta neki hogy ne legyen egoista. 
Persze BOLDOG egyből visszaoltotta, 
hogy a JÓból is megárt a sok-sikkantotta,
majd elképesztő poénján jót derülve, 
elfolyt a papíron szétterülve.

Mikor a költő visszaért, 
szegény hitéből majd kitért. 

Nem is hitte el, amit látott, 
ugyanis a papíron ez állott:

Borzasztóan jó szuper é 
egészség szülinap 
boldog szerencse s jó

Gondolkodott, hogy tegye helyre, 
Rajzolt, firkált és radírozott egyre. 
Ezen dolgozott szegény órákig, 
Végül feladta és csak hip-hip hurrázik, 
Hogy: Isten éltessen sokáig!

 

várni

várni valamire mi elmúlt 
és valamire ami eljön 
soha-gyöngyre mely elgurult 
hogy valamikor előkerüljön

fakó képzeleten időzve 
időt vesztegetni a semmire 
a józan eszet is mellőzve 
mindig csak várni 
várni valamire