CZANG RÓBERT

A halál ideje beállt

 

Semmi sem véges,

Csak az idő, ami vészes.

Keserű sors a halál oka,

Gondolok az elhalasztott napokra.

 

Ezer meg egy esztendő,

Nem hittem volna, hogy elered az eső.

Síremlékedre vártam volna,

Nem gondoltam, hogy elindulsz a egy messzi útra.

 

Próbálkoztam ahogy kértél,

de ezekről mind lekéstél.

Hosszú bágyadt órák,

Mely az én síromra vár.

 

Ne hidd, hogy most lesz vége,

hisz nem ennyit ér emberi élet.

Vártam a megismerésünk napját,

de már késő, a halál ideje beállt.

 

Vissza az időben

Hajdanán csak árnyék volt itt,

Hol most Mezőberény virít.

Újratelepítették a hősök,

tudták, hogy itt van az örök.

 

Háromszász éve múlt azóta,

sok-sok dolgot hozott az óra.

De a város megmaradt büszkén,

s mi is ennek örülünk ma imént.

 

Gazdag kultúráját ápolja,

s gazdag szívvel várja

az utazót, s vendéget,

hogy megismerje eme kincset.