BOROS MARGIT

Levél Istenhez!

Látod Uram újra tollat ragadtam, hogy levelet írjak. Most nem a segítségedet kérem, mint már annyiszor, s azt hogy rávezettél a megoldás útjára, ezt elégszer köszönni nem tudom, remélem, azért meghallgatsz.
Tudod, elgondolkodom néha, mint most is. Élnek közöttünk kik megengedhetik maguknak, hogy embertársaik lelkét sárba tapossák, azt nem tudom, hogy felsőbbrendűségből vagy csak természetükből adódóan. S ha őket az elmúlás szele meglegyinti vagy csak arcul csapja az élet. Lehet Uram a vallás felé fordul, hogy hívei megbocsáttassanak akár adományaik is bőkezűbbek nyomaték képpen. De Uram elég-e ehhez a hit. Többet ér az adomány, mint egy tiszta lélek. Én úgy gondolom a vallás és a hit egy utcában járnak csak nem mindig egy oldalon. De Uram ezt csak te tudhatod. Hiszen ez vagyok én: „Keresztvíz fejemet nem érte. Nem volt ismerős a templom kilincse. S mégis hozzád levelet írtam, jelet kértem, s meg is kaptam.”
Azt sem értem Uram kik a közdelemmel karonfogva járnak egy életen át, és amikor az öröm kopogtat az ablakukon, miért kell sötét fellegeknek beárnyékolni boldogságukat. Vagy a megpróbáltatás az erőseknek, kitartóaknak és a jóknak jár? Tudod Uram jónak lenni ma már nem divatos, és mondják sokan nem kifizetődő. De Uram én mással nem tudok megfizetni segítséged, csak megpróbálok jobb ember lenni, mint amilyen tegnap voltam.
Levelem kérlek, ne vedd tolakodásnak és szemrehányásnak sem, mert ismerhetsz megbántani nem szeretnék senkit sem.

Köszönöm, hogy meghallgattál!

Tisztelettel egy levelezőtársad