SOMLYAINÉ FENYVESI MÓNIKA

Akkor és most

300…..Háromszáz év a mi voltunk…Minden akkor s előtte. Ott s akkor dőlt el a mi sorsunk. Három és 300….bűvös számok a múltba s jelenbe. Akkor és most …..élni akartak ők akkor. Dolgozni, szeretni, otthonra találni. Boldogulni, közösségbe lenni. Történelmet építeni. Együtt élni, egymást segíteni, elfogadni. Egymástól kicsit távol s mégis közel…….tették, amit tenniük kellett drága őseink. Akkor létrehozták mai városunkat. Az akkori Berény, a mi jelenlegi Berényünk….az otthonunk….a mi szeretett városunk.

A mi várunk. Hallom a legelőkön a marhákat, látom a végtelen zöldellő búzamezőt, a szikrázó napsütés elvakítja a szemem, letörlöm homlokomról az izzadtságot mikor kertem művelem. Pont úgy, mint ahogy ők tették. A mi őseink a mi hőseink. Az elődeink, akik ránk gondolva tettek mindent. Építették városunkat….300 éve újra letelepedve, otthonra találva, sokszor meggyalázva csodás otthonunkat….Csak élni akartak, dolgozni, s alapkövet tenni, jelent s jövőt láttak az akkori Berénybe. Szlovákok, németek s végül megérkeztek a magyarok, itt is maradtak…..Békében, egységben, tisztelettel egymás iránt. Látom a benépesült vásárteret, a szaladgáló gyermekeket, …..az árusokat, s bőgő marhákat, bégető juhokat. A kosárfonókat, s megannyi míves terméket, amihez annyi izzadtság fűződik……… 3 nép -  300 év…. a mai Berény a mi városunk. Tisztelgünk az akkori népesség előtt. Köszönet mindenért! A búzamezőkért, az épületekért, a megye első gimnáziumáért, a mai s akkori Evangélikus iskoláért, a templomokért, utcákért, a csodálatos, szorgos, okos emberekért…..Büszkén éljük mindennapjainkat, csodálattal gondolunk a mi Petőfi Sándorunkra, aki oly sok időt töltött nálunk….Innen indult Bem József seregébe. Itt látták utoljára….Egy csodás élet reménysége innen indult a hazáért meghalni. A mi hazánkért, szép Magyarországért. Mennyi titkot, s csodás nagy dolgot rejteget a mi kis városunk…. Gyermekeink újra és újra Haza jönnek, mert ez az otthonuk, ez a város. Mezőberény….Csodálatos kis városunk mennyi könnyel, gyötrelemmel, harccal, rombolással, leigázással nézett szembe, de újra és újra felállt, újjáépült, újra benépesedett. S én csak bámulok, nézem azt a várost, ahová én majd 40 éve idetévedtem. Reményekkel teli tarsollyal érkeztem. Pont úgy, mint elődeink akkor 300 éve.        

Egyedül jöttem s szerelembe estem az akkori községbe. Elvarázsolt. S az volt minden álmom: itt éljek. Álmainkból élünk s azokból építkezünk. Lábunk nyoma, kezünk cselekedete nem múlik el nyomtalanul, mint ahogy akkor régen sem múlt el. Valami elkezdődött, újra indult és most mind itt vagyunk fejünket meghajtva ünnepelünk….Köszönettel esdeklünk, hogy van otthonunk s örökségünk. Hálát rebeg szívünk, hogy itt élhetünk, a múlt s jelen Berényében.