Katona Katalin: A patak titka
Orlai Petrics Soma: A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című festményéhez
Menekülj, drága király! Menekülj hát!
Hajtsd, rúgd, vágd Isten küldötte, Szent Lovát!
Bátrak, kik győznek, de bátrabbak, kik
mernek: kerüld hát el a fájdalmas halált!
Üvöltő Szelek, Ti, kik mellettem suhantok!
Sírjátok el dalaimat, melyekben a Magyarokhoz
szólok!
Danoljatok értem Mennyei Üdvöt,
kössetek síromra száz szőlőfürtöt,
ha elnyel a mélység, elér a vég!
Shh, király, hallgattasd el szavad,
hajtsd hát lovad, tajtékos paripádat!
Ha most nem figyelsz, helyetted mondd, ki fog?
S vigyázz hát! Melletted idegen zászló suhog!
Csendet, hang! Hagyj hát magamra!
Nincs szükségem eme önző-gondolatra.
Egyedül jöttem, egyedül is távozom,
senki sem osztozhat halálomon!
És ekkor hirtelen sötét csend lett.
Nincsenek lámpák, se fényjelek.
Fiatal Lajos király! Mit tettek veled?
Hova lett tested? S miért kísért szellemed?
Hallgass hát. Testemet patak őrzi, hol megfulltam,
s szellemem mutatja kitaposott utam.
Ne hagyd nekik, hogy keressenek:
titkot súg a Patak, s az Üvöltő Szelek.