Katona Katalin: A patak titka

Orlai Petrics Soma: A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című festményéhez

Menekülj, drága király! Menekülj hát!

Hajtsd, rúgd, vágd Isten küldötte, Szent Lovát!

Bátrak, kik győznek, de bátrabbak, kik

mernek: kerüld hát el a fájdalmas halált!

Üvöltő Szelek, Ti, kik mellettem suhantok! 

Sírjátok el dalaimat, melyekben a Magyarokhoz

szólok! 

Danoljatok értem Mennyei Üdvöt,

kössetek síromra száz szőlőfürtöt,

ha elnyel a mélység, elér a vég!

Shh, király, hallgattasd el szavad, 

hajtsd hát lovad, tajtékos paripádat!

Ha most nem figyelsz, helyetted mondd, ki fog?

S vigyázz hát! Melletted idegen zászló suhog!

Csendet, hang! Hagyj hát magamra!

Nincs szükségem eme önző-gondolatra.

Egyedül jöttem, egyedül is távozom, 

senki sem osztozhat halálomon!

És ekkor hirtelen sötét csend lett. 

Nincsenek lámpák, se fényjelek. 

Fiatal Lajos király! Mit tettek veled?

Hova lett tested? S miért kísért szellemed?

Hallgass hát. Testemet patak őrzi, hol megfulltam,

s szellemem mutatja kitaposott utam.

Ne hagyd nekik, hogy keressenek:

        titkot súg a Patak, s az Üvöltő Szelek.