Katona Katalin: A színházról

Bohócok, álruhások, fajankók,

rablók, s folyton álmodók:

Királynék, királynők, béresek, 

lám, itt a hóhér: „kérem, nézzenek…!”

Függöny húzódik, vöröslik az élet, 

mindenkit egyszerre elfog a rémület:

az egyik remeg, a másik izgul; 

s az előadás ezzel nyomban el is indul. 

Nem, nem kell itt félni semmitől, 

a bohóc s boszorkány nem valódi. 

Felnéz egy kis fej a tömegből: 

„NE! ITT NEM LEHET FOTÓZNI!”