Katona Katalin: Elfújta a szél
Lassacskán evezel felém.
Nem félsz, hogy elsüllyedsz, hisz
majd ha ideérsz, kapaszkodhatsz belém.
A végtelenség tengerén evezünk,
s várjuk, mikor támadnak föl a hullámok.
A víz előttünk már majdcsak halovány.
Elrepül előttem egy falevél.
Észreveszem, de hiába:
hisz már elfújta a szél.
Vihar támadt, csónakunk fölborult.
A víz előttünk láthatatlanná vált:
s mi itt fekszünk csöndben, mozdulatlanul.