Katona Katalin: Elfújta a szél

Lassacskán evezel felém. 

Nem félsz, hogy elsüllyedsz, hisz 

majd ha ideérsz, kapaszkodhatsz belém. 

A végtelenség tengerén evezünk, 

s várjuk, mikor támadnak föl a hullámok.

A víz előttünk már majdcsak halovány. 

Elrepül előttem egy falevél. 

Észreveszem, de hiába: 

hisz már elfújta a szél. 

Vihar támadt, csónakunk fölborult. 

A víz előttünk láthatatlanná vált: 

s mi itt fekszünk csöndben, mozdulatlanul.