Székely Dániel: Major bácsi depressziója

Ez a történet szomorú lesz, ami itt Kékesden történt. A Csabiról szól. Amikor megszületett senki nem gondolta, hogy felnőtt korára egy beteg, megfáradt ember lesz. Az óvodában eleven vidám gyerek volt. Négy éves korában megmutatta hol lakik a keresztapja. Ilyenkor a szülei elővették a térképet és csak annyit mondtak- Mutasd meg kisfiam, hol van Kóka? Hol lakik a keresztapa? - Ilyenkor a fiú elővette a térképet és megmutatta " hol van Kóka". Csabi nagyon szerette a szüleit és nem értette miért, akkor már kisiskolás volt és egyre többet veszekedtek. Egyszer aztán vette a bátorságot és megkérdezte, - miért veszekedtek ti mindig? Anyád tudja - felelte az apja. - Apádat már egyáltalán nem érdeklem mondta az anyja. - Anyád belépett a banyakorba - mondta a szomszéd fiatal asszony. Csabi nem tudta mi az a banya-kór ő csak azt gondolta a szülei biztosan nem szeretik. A nyolc általánost már majdnem befejezte amikor a szülei elváltak. "Mert most ez a divat." -mondta a nagyanyja. Csak Csabinak fájt nagyon, hogy szülei soha nem mondtak neki semmit. Soha semmibe be nem avatták. Eleinte az apjának érte kellett jönni, noha ekkor már nagy gyerek volt és egyedül is el tudott volna menni. Ilyenkor végig kellett hallgatni az anyjának az apja felé tett szemrehányásait. Legalább annyit tegyen meg, hogy a gyereket időben visszahozza, mert másképpen feljelenti, hogy hol, azt ő sem tudta mert soha nem mondta ki. Aztán az anyai nagyanyja vetett véget ennek a hisztériának. "Nagy már ez a gyerek egyedül is el tud menni az apjához. Felesleges itt komédiázni." Az apjának csak az volt a kérése, hogy mostani élettársát a Lenke nénit tisztelje, csúnyán ne tegyen neki. Lenke valóban szerette és elfogadta Csabit. Mint pótmama. Neki soha nem született gyereke. Tíz évnyi házasság után a férje egyszerűen faképnél hagyta. Talán ezért volt, hogy Csabit úgy szerette mintha a saját gyereke lett volna. Csabi úgy gondolta ezt a szeretetett jó tanulmányaival honorálja. Szülei ezért íratták be a megye egyik legerősebb gimnáziumába. Eleinte tanult is sokat és eredményesen. Aztán számára ismét rossz dolgok történtek. Legalábbis így érezte, utána úgy is gondolta. Történt, hogy egyszer az anyja egy férfival jött haza. - Gyere kisfiam, bemutatom neked a Lajos bácsit. Lajos bácsi már régóta udvarol nekem. Csak te még nem tudod. Mert ha apádnak lehet párja, akkor nekem is. Így történt meg a bemutatkozás. Másnap pedig a Lajos odaköltözött hozzájuk. Vacsora után mindig megivott egy-két sört a konyhában és rágyújtott egy cigarettára. Egyáltalán nem érdekelte, hogy Csabit a füst zavarta. Meg az sem, hogy állandóan ő beszélt csak. A többinek pedig hallgatni kellett. Általában nem érzett ilyesmit, de rá kellett jönni neki, hogy ezt a szószátyár férfit mennyire útálja. Lajos bácsinak amúgy arany keze volt. Amihez ez az ember hozzányúl ott minden arannyá változik, legalábbis így mondta az anyja. " Bezzeg az apád mellett csak mindig éppen volt valamink. Még szerencse, hogy a mostani párjának van lakása. Mert amúgy az árokparton lakna."  Csabi ekkoriban nővő korban volt és elég sokat evett. Az nagyon fájt neki, hogy újabban, ha még egyszer szedni akart az ételből, mindjárt jött a kifogás. "Jaj estére hagyni kell a Lajos bácsinak is. Biztosan éhesen és holtfáradtan fog hazajönni." Csabinak az egészből kezdett nagyon elege lenni. Panaszkodott az anyjának, aki ezért természetesen megszidta. "Hogy lehetsz ilyen buta elkényeztetett gyerek! Apádtól ugyan éhen is halhatnál! Lök neked valami keveset minden hónapban. Az aztán futja a kajád, ruházkodásod meg az iskolád." Ekkoriban kezdett Csabi tanulmányi eredménye jelentősen romlani. Úgy gondolta, ha minden rossznak az ő léte az oka, élni sem érdemes. Így történt aztán, hogy harmadikban három tárgyból is megbukott. Ekkor került először pszichiáterhez, aki egy nyugtatót és egy hangulatjavítót írt fel neki. Az ő tanácsára került a következő évben egy másik iskolába. Ez is egy gimnázium volt, de helyben Kékesden. Abban a kisvárosban, ahol Csabi is lakott. Ennek volt egy óriási előnye, nem kellett naponta több órát utazni. Csabi dolgai látszólag ekkor kezdtek rendbe jönni. Ismét tanult. Legrosszabb eredménye is közepes volt. Ezek általában a humán tárgyak voltak. Mint régen, most is nagyon érdekelte a számítástechnika. Úgy gondolta érettségi után ezt fogja tanulni főiskolai szinten. Az anyja is dicsérte, mert a Lajos bácsit egyre inkább elfogadta, aki aztán egy laptopot vett neki. A szerencsétlen apja, aki ács volt, egyszer állványozás közben balesetet szenvedett. Utána alig bírt járni. Leszázalékolták. Ez után kevesebb lett a jövedelme és kevesebb tartásdíjat is fizetett. Így jött el az érettségi. Csabi jó eredménnyel érettségizett. A megye egyik főiskolájára fel is vették informatika szakra. Ekkor az internetről filmeket másolt és barátai között terjesztette némi tiszteletdíjért. Megismerkedett barátnőjével az Évával. Évával együtt járt a főiskolára. Tanulmányai fedezése miatt nappal a főiskolán volt. Hetente kétszer esténként pultos volt egy kocsmában, illetve két alkalommal egy éjjel is nyitva tartó boltban dolgozott. Szerencsére itt kicsi volt a forgalom, így éjfél után aludni is lehetett. Csabit Éva avatta fel a szerelemben. Elég hamar rá kellett neki jönni, hogy Csabi ilyen téren mennyire tapasztalatlan. Éva ennek ellenére kitartott mellette. Talán feleségül is ment volna hozzá, de itt a sors megint közbeszólt. Csabi a gyógyszerek hatására elkezdett hízni. Ugyanis a pszichiáterével továbbra is kellett tartani a kapcsolatot, az anyja ilyen téren nem engedett. Így történt aztán, hogy egyik alkalommal nagyon várta Évát magához de Lajos bácsi megtelefonálta neki, most ne jöjjön, mert temetésre kell utazniuk nagyon messze. Évának ekkor már ebből a kapcsolatból kezdett nagyon elege lenni. Meg is telefonálta, hogy vége az egésznek. Nem ilyen tutyi mutyit akar a gyerekei apjának, akinek még a nevelő apja is beleszól az életébe. Csabi ekkor dührohamot kapott Lajos bácsi közreműködése miatt. Aztán az édesanyja vigasztalta. Majd lesz másik. Sajnos történetemből később ki fog derülni soha többé nem lett ilyen másik. Ősszel elkezdődött ismét a főiskola. Csaba ekkor úgy gondolta ismét fogja Éva barátságát keresni. Éva azonban nyíltan kerülte. Aztán közölte vele, hagyja békén mert ő már régóta Marcellnak a menyasszonya. Bizonyítékként az ujján levő gyűrűt is megmutatta. Ezek kész tények voltak, amit nem lehetett kétségbe vonni. Legfeljebb továbbra is erőszakoskodni. Hősünknek azonban ehhez nem volt kedve. Ezzel számára a szerelemnek vége lett. Ekkor kezdett el foglalkozni az UFÓ problémával, mert szerinte biztosan máshol is vannak értelmes lények. Az biztos, hogy az ember nemcsak úgy hírtelen lett a földön. Egyszer ezt az anyjának is elmesélte. Aki a következőket mondta "kisfiam valószínű több gyógyszert kell majd szedned." Aztán ismét a pszichiáterhez került. A tanár úr, mert így hívták a főorvos urat, aki az egyetemen is tanított, erős gyógyszereket írt fel Csabinak, nehogy dührohamai legyenek, így mondta. Bár igazából nem is voltak, de az anyja félt tőle, hogy majd lesznek. Valóban lettek. A főiskolán híre terjedt, hogy bolond, nem normális és ez ellen erős gyógyszereket szed. Végül is, amikor az egyik tanára is szemrehányásokat tett neki, egy órán kialakult vita miatt, Csabi elég erősnek érezte magát és a tanárt kétszer jól megcsapta. Az leesett a padlóra és csak ennyit tudott mondani: többet az óráimon nem akarlak látni. Takarodj innen! Menj! Jött az édesanyja és hazavitte. Tudomásul vették, hogy számára a főiskola befejeződött. Bár a következő évben Csabit visszavették volna, erre nem került sor, ugyanis ekkor már nagyon beteg volt. El volt foglalva az UFÓ-kal. A fején egy hegesedést mutatott, hogy az idegenek oda beültettek neki egy mikro chippet. Az agyát programozzák. "Mire?"- kérdezték többen. "Arra csak, hogy ne viselkedjek úgy, mint a többi ember. Mert az szörnyű unalmas." Egyik régi barátja meghívta egy házi buliba. "Minek menjek?" - kérdezett vissza." Én ott teljesen egyedül leszek. Mióta Éva lelécelt tőlem, minden ilyesmitől elment a kedvem. Nem akarok többet senkit és semmit." Aztán egyszer az anyja és Lajos bácsi elmentek nyaralni. Csabi is szeretett volna velük menni. "Nem, nem Csabi"- mondta az anyja. "Maradj te csak itthon. Elleszel egyedül is. Azt csinálsz, amit akarsz. Reggeltől estig nézheted a filmeket. Aztán Csabinak ez lett a veszte. Teljesen egyedül volt. Egy kutyával és két macskával. Bár szerette őket még az etetésükről is megfeledkezett. Éjjel-nappal horror filmeket nézett. Napközben bekapott pár meleg szendvicset és mániákusan újabb és újabb filmet nézett. Néha rátört a félelem. Rájött milyen rossz így egyedül, de úgy gondolta, túléli. Aztán a tudatára ébredt a gyógyszereit sem szedi. "Sebaj!" - gondolta. Az anyja úgy is sokallja a gyógyszerekre kifizetett pénzt. Most legalább spórol. Aztán egy délután egy székben ülve ébredt, le-verten. Úgy gondolta bosszút áll végre. Hiszen minden rosszat az anyjának köszönhet. Miért vált el az apjától? Miért vette ki abból a középiskolából, amit annyira szeretett? Miért sugallta Évának, hogy hagyja el? Miért kell neki ahhoz az undok orvoshoz járni?...........

Odament az anyja ruhás szekrényéhez és a ruhákat elkezdte kidobálni az udvarra. Elment, itt hagyta egyedül, vigye a ruháit is. Miért kell neki itt lenni így? Miért nem vitték őt is? A sok miért után újabb és újabb ruhát dobot ki. A szomszéd vette észre. Rászólt Csabira.

- Csabikám, mit csinálsz barátom? Szellőzteted a ruhákat? Már eleget voltak levegőn, hordd vissza szépen őket!

Ez a szomszéd egy tanár ember volt. Tudott hatni hősünkre, mindig hallgatott rá. Mert mintha mi sem történt volna, Csabi összeszedte a ruhákat és visszahordta a szekrénybe. Mindent precízen úgy tett vissza, ahogy volt, ami vállfára volt téve azt oda tette. Ami pedig össze volt hajtogatva azt összehajtogatta. Másnap visszatért a nyaralásból az édesanyja és Lajos bácsi.

-Jaj Csabi! Nem tudtad kivárni azt a négy napot, ami még hátra volt? Mindig baj van veled. Tőled még pihenni sem lehet.

Aztán az anyuka felemelte a telefont és felhívta a tanár urat. Időpontot kért Csabinak. Másnap délután már mehettek is. A tanár úr nagyon szívélyes volt.

-Jaj Csabikám- mondta. -Már megint rossz fát tettél a tűzre. -Aztán néhány kérdést tett fel.

-Nem lett volna szabad egyedül hagyni - súgta az édesanyának.

-Tudom - volt a válasz. Már teljesen kiidegelt ez a gyerek. Lajos a párom kapott egy üdülési utalványt a cégétől. Ki kellett használni. A gyerek miatt kellett hamarabb hazajönni. Teljesen tönkretesz minket. Mellette már élni sem lehet. Lassan én is idegbeteg leszek.

-Tudom- mondta a tanár úr. Nagy csapás ez a családnak. Sajnos a betegség súlyosbodik.

-Ilyen marad végleg?

-Egyelőre annyit tudok mondani, hogy Csabinak kórházba kell menni. Megírom neki a beutalót.

Így került Csabi kórházba. Már nem először. Lehet nem is utoljára. A kórházban hülye tesztlapokat töltettek ki vele, panaszkodott később hősünk. Mert őt az ufók tették ilyenné. Valószínű csak azok is tudják meggyógyítani. Egyszer régen így mesélte hősünk, élt egy nagyon jó ember a Major bácsi. Azt is az UFÓ-k tették tönkre. Depressziós lett örökre. Az ő betegsége is az. A Major bácsi depressziója. Major bácsinál gyógyíthatatlan volt. Mert rosszul és későn kezdték el gyógyítani. Major bácsi ebbe a betegségbe halt bele. Ha sokáig tökölnek vele és ilyen rohadt tesztlapokat kell neki továbbra is kitölteni, ő is így fog járni. Csabi a kórházban gyógyszereket kapott és egy injekciót havonta egyszer. Hiába reklamált, hogy vele másként kellene bánni. A szobájából is el kellene távolítani azt a két szemét ürgét mert azok is olyanok, mint a Lajos bácsi.  Csak a saját hasznukat lesik. Lám az anyját is elvette tőle az az ember, pedig milyen boldogok lennének ők ketten. Tavasztól őszig a kertben dolgoznának. Locsolnák a veteményt és a virágokat. Talán még le is fogyna. Megnősülne, mint a haverjai. Gyerekei lennének. Minden este megcsókolná a feleségét elalvás előtt, esetleg meg is simogatná és ölelné. Jaj, de mindez csak álom. Az anyja tehet róla. A fia lassan negyven éves lesz. Más gyerek már régen külön él. Családapa. Ez meg még mindig itt van a nyakán és egyre bolondabb, mániákusabb lesz. Vigyék el csak tőle, látni sem akarja. Csináljanak vele bármit mert az anyja egyre inkább így gondolkodott. Sokat sírt mostanában. Ő boldog szeretne lenni végre egyszer. Milyen áldott jó ember ez a Lajos. Ez a szodé meg nem fogadja el. A tanár úr ekkor egy ilyen anyai kifakadás után felajánlotta a fia intézeti elhelyezését.

-Vigyék csak! Oda való. Látni sem szeretném többet.

Így került el Csabi az anyjától. Lakóhelyétöl száz kilométerre. Fizetni kellett érte, de ha munkát vállal, dolgozik a kertben a konyhán azt beszámítják az ellátásába. Csabi lement a konyhára géppel krumplit kellett volna pucolni. A felét a krumplinak megpucolta. Aztán eldöntötte ilyen alantas, büdös munka nem neki való. Visszament a szobájába, ami elég komfortos és kényelmes volt. Csak hárman laktak itt is, mint a kórházban. Többet nem ment még a konyha felé sem. A kaját úgy hordta az egyik ismerőse. Cserébe filmet nézhetett nála. Hogy is menne még a konyhának felé is esetleg valamelyik nem normális szakács még befogja dolgozni. A szobájában volt egész nap. A laptopjáról filmeket nézett vagy aludt. Aztán követői akadtak, a másik két cimbora, akik a kertben dolgoztak, úgy voltak vele, ha Csabinak nem kell dolgozni nekik sem. Dolgozzon, aki szegény. Az intézmény vezetője hiába noszogatta őket, hogy a munka célt ad, elfoglaltságot. Az idő is jobban telik. Nem foglalkoztak vele. A főnök elkezdett kiabálni, de az sem hatott rájuk. Másféle módszerhez folyamodtak. Csökkentik az ellenállásukat.Mire Csabi közölte ezt meg fogja írni a megyei újságnak, de ha kell, minden megyei újságnak. Elhatározta ezért az intézmény vezetője, Csabit pszichiáterhez viszik. Egy reggel aztán előállt egy autó és bevitték a városba. Hősünket az út egyáltalán nem zavarta. Úgy gondolta, végre egy kis változatosság ebben a nagy sivárságban. Ezért azon a reggelen az egyik ápoló korán keltette. Azt hitték az akció valami ellenállásba fog kerülni. Ezért az egyik legerősebb és legdörzsöltebb ápoló ébresztette.

- Na, mi van hájpacnikám? - kérdezte Csabi. - Mit agyaltok ki megint?

- Ébredj! A főnök meg akar vizsgáltatni egy másik orvossal. Túl sokat lógtál már itt, lehet máshová visznek.

- Tőlem. Ettől unalmasabb hely már úgysincs a világon.

- Ne legyenek nagy ábrándjaid!

Aztán Csabi szerint egy Mercedessel besuhantak a városba. A pszichiáter egy alacsony, kissé sipítozó hangú ember volt. Kérdéseket tett fel, Csabi foghegyről válaszolt. Első látásra megszánta ezt a kis mitugrászt. Neki már úgyis mindegy, gondolta. Őt úgyis ilyenek tették tönkre. Ezek csak tanulmányozzák és senki nem tudja, hogy őt az UFO-k is látták. Agyát gondosan vizsgálgatták. Bizonyíték rá a heg a koponyáján. Azok sem tudtak segíteni rajta. Visszavitték az intézetbe, ahol külön egyedüli szobát kapott. A két mihasznát pedig, akikkel együtt lakott, visszazavarták a kertbe dolgozni. Csabi ismét egyedül maradt és egyre inkább rájött, hogy milyen is a Major bácsi depressziója.