Varga-Kruchió Edit: Vége

Lelkemben valami felébredt.

Torkodon lecsurog a méreg,

Arcodon megcsillant egy könnycsepp,

Szemedben a mosolyom, így könnyebb

meghalnod.

Kinyitom az ablakot, hallom,

A szél még suttogja a hangod,

Pedig már rég eltemettelek,

Előttem lebegsz, mint kísértet,

emlékkép.

Jó lenne, ha elhagynál végleg,

Agyamból, szívemből kitéplek!

Száműzök minden képpontot,

Elűzlek, mint egy démont,

magamból.