Varga-Kruchió Edit: Vége
Lelkemben valami felébredt.
Torkodon lecsurog a méreg,
Arcodon megcsillant egy könnycsepp,
Szemedben a mosolyom, így könnyebb
meghalnod.
Kinyitom az ablakot, hallom,
A szél még suttogja a hangod,
Pedig már rég eltemettelek,
Előttem lebegsz, mint kísértet,
emlékkép.
Jó lenne, ha elhagynál végleg,
Agyamból, szívemből kitéplek!
Száműzök minden képpontot,
Elűzlek, mint egy démont,
magamból.